Az ólomüvegről röviden: az ólmozottüveg igen régi nagy hagyományokkal rendelkező technika, szerepe a gótikában és a szecesszióban volt a legjelentősebb, de az aktuális építészeti és lakberendezési stílusokhoz is rugalmasan igazítható. Ez a technika leggyakrabban nagyobb felületeknél használatos. Az ablakok formája, mérete, osztása, üvegezése a belső tér jellegének egyik fontos meghatározója. Az ólomüveg apró üvegdarabokból áll, amelyek ólom sínbe kerülnek, majd az ólmok találkozását forrasztások rögzitik. (Üvegbarlang munkája) Az ólmozott üveg időszámítás után a II. században keletkezett. Kissebb nagyobb üvegdarabokat egymás mellé helyeztek, majd ólmott öntöttek az üvegek közzé. A kihült ólom fogta össze az üvegdarabokat. Ezek még elnagyolt, nem müvészi munkák voltak. A művészvilág a bizánci kortól számitja az ólomüveg kialakulását. Itt már művészi hatású diszítményeket találtak, mozaik elrendezésű, figurális ábrázolású, festtett ólomüvegek voltak. Azaz művészi hatásuak. Magyarország legnagyobb ólomüvegező alakja volt: Róth Miksa. |